22. hét

Jelentem megújulunk .

Mivel én is jobban érzem magam a bőrömben, úgy éreztem ideje, hogy a blog külseje is átessen valamiféle változáson. A kezdeti rosszullétek, hangulatingadozások, étvágytalanságok, hisztik, és egyéb dolgok után, végre jól érzem magam a bőrömben. Teljesen ugyan nem múltak el a nyűgjeim, például ma reggel a 3. szoknyát sikerült jónak titulálni magamra, ez volt a kismama szoknya. Próbálkoztam egy ruhával, és egy egy bővebb szoknyával is, de az eredményt inkább hagyjuk. Bálnának még nem érzem magam, de munkahelyen néha zavar az asztal magassága, viszont ha lejjebb engedem a székem, akkor meg kényelmetlen lesz ülni rajta. Ami nagy pozitívum, bkv-n egyre gyakrabban adják át a helyet , a hasam szépen gömbölyödik, egész aranyosnak látom .  Öltözködésben nincsenek nagy sikereim, nem is akartam teletömni a szekrényt kismama ruhákkal, de ma reggel rádöbbentem, van 1 szoknyám, 1 farmerom, és egy hosszú ruhám, amit még pár hétig tudok felvenni. Jót is mondjak, szárazabb a hajam !

Utódunk nemét is megtudtuk pár héttel ezelőtt . Nem takart el semmit, nagy terpeszben mutogatta magát az UH-nak, és nekünk. Fiú! Viszont ő nincs oda az UH vizsgálatokért. A héten szintén volt, és az édes kisfiam 3-szor rúgott belém akkorákat…, azt hittem meg is akar születni. A nyugodt poronty, aki eddig csak este 9-10 körül kezdett neki mozogni, most véletlenszerűen áll neki, sose tudom, hogy hol “támad”, és mikor .  Az utóbbi napokban, hetekben az apja is elkezdett beszélni hozzá, én meg drukkolok, hogy rúgja már meg őt is, legalább a kezén át érezze, de eddig nem történt ilyen . Apuka mellesleg nagyon boldog, hogy kisfia aktív, és csak helyeselni tud, mikor mesélem mekkorákat rúg, persze, nem érez belőle semmit, így könnyű .